Zsoltárok könyve 105

1 Alleluja! Adjatok hálát az Úrnak, és híjátok segítségűl az ő nevét; hirdessétek a népek között cselekedeteit. 2 Énekeljetek neki, zengedezzetek neki, és beszéljétek el minden csodatettét. 3 Dicsekedjetek az ő szent nevében, vígadjon az Urat keresők szíve. 4 Keressétek az Urat és erősödjetek meg; keressétek az ő színét mindenkoron. 5 Emlékezzetek meg csodáiról, melyeket cselekedett, az ő jeleiről és szája itéleteiről. 6 Ábrahámnak, az ő szolgájának ivadéka! Jákobnak, az ő választottjának fiai! 7 Ő a mi Urunk Istenünk, ő itéli az egész földet. 8 Megemlékezik örökké az ő szövetségéről, az igéről, melyet parancsolt ezer nemzedékig, 9 melyet szerzett Ábrahámmal; és az ő esküjéről Izsákkal. 10 És melyet Jákobnak rendelt parancsolatúl, és Izraelnek örök szövetségűl, 11 mondván: Neked adom Kánaán földét örökségtek részeűl. 12 Mikor csekély számmal, igen kevesen és jövevények voltak benne, 13 és nemzettől nemzethez költöztek, és egy országból más néphez, 14 nem engedé, hogy ember ártson nekik, és megfenyité érettök a királyokat. 15 „Ne illessétek az én fölkentjeimet, és prófétáim ellen ne gonoszkodjatok.“ 16 És éhséget hívott a földre, és a kenyérnek minden botját eltöré. 17 Férfiat küldött eléjök; József szolgáúl adatott el. 18 Megalázták bilincsbe lábait, a vas áthatotta lelkét, 19 mig betelt az ő mondása. Az Úr szava fölvilágosította őt. 20 Elküldött a király, és föloldá őt; a népek fejedelme elbocsátá őt. 21 Úrrá rendelé őt házán, és fejedelemmé minden jószágán, 22 hogy oktassa fejedelmeit, mint önmagát, és véneit tanítsa okosságra. 23 És bement Izrael Egyiptomba; és Jákob lakos lőn Kám földén. 24 És igen megszaporította népét, erősebbé tette ellenségeinél. 25 Elfordítá azok szívét, hogy gyülöljék az ő népét, és álnokságot cselekedjenek szolgáin. 26 Elküldé Mózest, az ő szolgáját, Áront, kit kiválasztott. 27 Jeleinek és csodáinak igéit adta nekik Kám földén. 28 Sötétséget küldött, és sötét lett; és nem hagyta hiába beszédeit. 29 Vérré változtatta azok vizeit, és megölé halaikat. 30 Békákat termett földük, az ő királyaik belházaiban is. 31 Szólott, és mindenféle légy jöve, és szúnyogok minden határaikban. 32 Eső helyett jeget bocsátott, és égető tüzet földeikre. 33 És elveré szőlőiket, és fügefáikat, és összezúzta határaik fáját. 34 Szólott, és sáska jöve és cserebogár, melynek nem volt száma. 35 És megemészte minden füvet az ő földükön, és megevé földük minden gyümölcsét. 36 És megölt minden elsőszülöttet földükön, minden munkájok zsengéit. 37 És kivitte őket ezüsttel és aranynyal, és nemzetségeikben nem volt beteg. 38 Örűlt Egyiptom az ő elmenetökön; mert rájok szállt vala azok félelme. 39 Felhőt terített ki oltalmokra, és tüzet, hogy világítson nekik éjjel. 40 Könyörögtek, és jött a fürj; és mennyei kenyérrel elégítette meg őket. 41 Megnyitotta a kősziklát, és víz ömlött ki, a szárazon folyóviz folyt. 42 Mert megemlékezett az ő szent igéjéről, melyet szolgájának, Ábrahámnak mondott. 43 És kivezette népét örvendezéssel, és választottait vigasággal. 44 És nekik adá a nemzetek tartományait, és a népek munkáit elfoglalták, 45 hogy igazságait megőrizzék, és kövessék az ő törvényét.