Zsoltárok könyve 107

1 Alleluja! Adjatok hálát az Úrnak, mert jó; mert örökkévaló az ő irgalmassága. 2 Mondják meg ezt, kik megszabadíttattak az Úr által, kiket megszabadított az ellenség kezéből, és egybegyűjtött a tartományokból, 3 napkeletről és nyugatról, éjszakról és a tenger felől. 4 Tévelyegtek a pusztában a vizetlen helyen; nem találtak utat lakásra való városhoz. 5 Éhezvén és szomjúhozván, lelkök elbágyadt bennök. 6 De az Úrhoz kiáltottak, midőn szorongattattak, és kiragadta őket szükségeikből, 7 és egyenes útra vezette őket, hogy a lakásra való városba menjenek. 8 Adjanak hálát az Úrnak irgalmáért, és csodatetteiért az emberek fiai előtt, 9 mert megelégítette a sovárgó lelket, az éhező lelket megelégítette jókkal. 10 Kik a sötétségben és a halál árnyékában ültek, inségben és vasra verve: 11 mert ellenszegűltek az Isten igéinek, és a Fölséges tanácsát megvetették. 12 És szivök megaláztatott a sanyarúság alatt; elfogyott erejök, és nem volt, ki megsegítse. 13 De az Úrhoz kiáltottak, midőn szorongattattak, és kiszabadítá őket szükségeikből, 14 és kivezette őket a sötétségből és a halál árnyékából, és bilincseiket szétszaggatta. 15 Adjanak hálát az Úrnak irgalmáért és csodatetteiért az emberek fiai előtt; 16 mert lerontotta a réz ajtókat, és a vas zárakat összetörte, 17 fölemelé őket gonoszságuk útjáról; mert igaztalanságaik miatt aláztattak meg. 18 Lelkök minden eledelt megútált; és a halál kapuihoz közelgettek. 19 De az Úrhoz kiáltottak, midőn szorongattattak, és kiszabadítá őket szükségeikből. 20 Kibocsátotta az ő igéjét, és meggyógyítá őket, és kiragadta őket veszedelmeikből. 21 Adjanak hálát az Úrnak irgalmáért és csodatetteiért az emberek fiai előtt, 22 és áldozzanak dicséretáldozattal, és hirdessék az ő tetteit örvendezéssel. 23 Kik hajókon jártak a tengeren, kereskedvén a sok vizen; 24 azok látták az Úr cselekedeteit, és csodatetteit a mélységben. 25 Szólt, és szélvész lőn, és fölkeltek az ő habjai. 26 Fölemelkedtek az égig, és leszálltak a mélységig; az ő lelkök elepedt a veszélyekben. 27 Szédűltek és tántorogtak, mint a részeg, és minden bölcseségök elenyészett. 28 De az Úrhoz kiáltottak, midőn szorongattattak, és kivitte őket szükségeikből. 29 És szélvészét gyenge szellővé tette, és lecsendesedtek az ő habjai. 30 És örűltek, hogy lecsendesedtek; és elvezette őket ohajtásuk révpartjára. 31 Adjanak hálát az Úrnak az ő irgalmáért, csodatetteiért az emberek fiai előtt, 32 és magasztalják őt a község gyülekezeteiben, és a vének ülésében dicsérjék őt. 33 A folyókat pusztává tette, és a vizek forrásait szomjas helyekké, 34 a termékeny földet soványnyá a bennelakók gonoszsága miatt. 35 A pusztát tavakká tette, és a víznélküli földet vízforrásokká. 36 És oda telepítette az éhezőket, és lakásúl várost építettek. 37 És bevetették a szántóföldet, és szőlőket ültettek, és a termés gyümölcsét nyerték. 38 És megáldotta őket, és igen megsokasodtak, és barmaikat nem kevesítette meg. 39 Kevesen voltak és nyomorgattattak a gonoszoktól szorongatással és fájdalommal. 40 Gyalázattal boríttattak el a fejedelmek; és tévelyegni hagyta őket a járatlan és útnélküli helyeken; 41 Ámde kisegítette a szegényt a nyomorúságból, és a családokat juhnyájakhoz tette hasonlókká. 42 Látják ezt az igazak, és örvendenek, és minden gonoszság befogja száját. 43 Kicsoda bölcs, hogy fölfogja ezeket és megértse az Úr irgalmasságait?