Zsoltárok könyve 109

1 Végig Dávid zsoltára. 2 Isten! ne hallgasd el az én dicséretemet, mert a bűnös szája és az álnok szája rám nyílt. 3 Álnok nyelvvel szólanak ellenem, és körülvesznek engem gyülölséges beszédekkel, és ok nélkül ostromolnak engem. 4 A helyett, hogy szeretnének, rágalmaznak engem; én pedig imádkozom. 5 Roszszal fizetnek nekem a jóért, és gyülölséggel szeretetemért. 6 Rendelj föléje bűnöst; és az ellenség álljon jobbja felűl. 7 Mikor itéltetik, kárhoztatva jőjön ki; és imádsága legyen bűnévé. 8 Legyenek az ő napjai kevesek; és tisztségét más nyerje el. 9 Árvákká legyenek fiai, és felesége özvegygyé. 10 Bújdosva tévelyegjenek fiai és koldúljanak, és vettessenek ki lakhelyeikből. 11 Az uzsorás kutassa föl minden jószágát; és idegenek ragadják el szerzeményét. 12 Ne legyen neki segítője, s ne legyen, ki árváin könyörűljön. 13 Veszszenek el szülöttei, töröltessék el neve egy nemzedékben. 14 Legyen emlékezetben atyáinak gonoszsága az Úr színe előtt, és ne töröltessék el anyja vétke. 15 Legyenek az Úr előtt mindenkoron, és emlékök veszszen el a földről; 16 azért, mivel nem gondolt arra, hogy irgalmasságot cselekedjék, 17 és üldözte a szegény embert és nyomorúltat, és az elkeseredett szivűt öldökölte. 18 Szerette az átkot, tehát jőjön rá; és nem akarta az áldást, távozzék hát tőle. És magára húzta az átkot, mint a ruházatot, mely mint a víz, behatott belsejébe, és mint az olaj, az ő csontjaiba. 19 Legyen rajta, mint a ruházat, melybe öltözik, és mint az öv, melylyel magát mindenkor körűlövezi. 20 Ez legyen jutalmok az Úrtól kik engem rágalmaznak, és kik roszat beszélnek lelkem ellen. 21 De te, Uram, Uram! légy velem a te nevedért; mert jóságos a te irgalmad. Szabadíts meg engem, 22 mert nyomorúlt és szegény vagyok; és szívem megháborítatott. 23 Mint az árnyék, mikor elhanyatlik elenyészem, és elűzetem, mint a sáskák. 24 Térdeim elerőtlenedtek a böjttől; és húsom elesett az olaj-hiány miatt. 25 Gyalázattá lettem nekik; látnak engem, és fejöket csóválják. 26 Segíts engem, Uram Istenem! szabadíts meg engem a te irgalmasságod szerint; 27 hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, és te cselekedted ezt, Uram! 28 Ők átkozni fognak, te megáldasz; kik ellenem támadnak, megszégyenűlnek: a te szolgád pedig vígadni fog. 29 Öltözzenek szégyenbe, kik engem rágalmaznak; és mint palásttal, födöztessenek be gyalázatjokkal. 30 Nagy hálát adok szájammal az Úrnak, és a sokaság között dicsérem őt. 31 Mert a szegénynek jobbja felől áll, hogy lelkemet az üldözőktől megszabadítsa.