1 (1.) Ne nekünk, Uram! ne nekünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget,2 (2.) a te irgalmad és igazságod miatt, nehogy valaha mondják a pogányok: Hol vagyon az ő Istenök?3 (3.) Mert a mi Istenünk mennyben vagyon; a mit akar, mindent végbevisz.4 (4.) A pogányok bálványai ezűst és arany, emberi kezek alkotványai.5 (5.) Szájok vagyon, és nem szólnak; szemök vagyon, és nem látnak.6 (6.) Fülök vagyon, és nem hallanak; orruk vagyon, és nem szagolnak.7 (7.) Kezeik vannak, és nem tapintanak; lábaik vannak, és nem járnak; nem kiáltanak torkukkal.8 (8.) Hasonlók legyenek hozzájok, kik azokat csinálják, és mind, kik azokban bíznak.9 (9.) Izrael háza az Úrban bízik; ő segítőjök és oltalmazójok.10 (10.) Áron háza az Úrban bizik; ő segítőjök és oltalmazójok.11 (11.) Kik az Urat félik, az Úrban bíznak; ő segítőjök és oltalmazójok.12 (12.) Az Úr megemlékezett rólunk, és megáldott minket; megáldotta Izrael házát, megáldotta Áron házát.13 (13.) Megáldotta mind, kik félik az Urat, a kicsinyeket a nagyokkal.14 (14.) Gyarapítson az Úr titeket, titeket és fiaitokat.15 (15.) Áldottak legyetek ti az Úrtól, ki a mennyet és földet teremtette.16 (16.) Az egek ege az Úré; a földet pedig az emberek fiainak adta.17 (17.) Nem a holtak dicsérnek téged Uram! sem azok, kik a föld alá szállanak.18 (18.) Hanem mi, kik élünk, áldjuk az Urat, mostantól és mindörökké.