Zsoltárok könyve 116

1 Alleluja! Szeretem, mert az Úr meghallgatta könyörgésem szavát; 2 mert hozzám hajtotta fülét, azért segítségűl hívom őt napjaimban. 3 Körűlvettek engem a halál gyötrelmei; és a pokol veszedelmei elértek engem; szorongatást és fájdalmat találtam; 4 és az Úr nevét segítségűl híttam: Oh Uram! szabadítsd meg az én lelkemet. 5 Irgalmas az Úr és igaz; könyörűl a mi Istenünk. 6 A kicsinyek megőrizője az Úr; én megaláztattam, és megszabadított engem. 7 Térj vissza nyugalmadba, és lelkem! mert az Úr jót tett veled; 8 mert megmentette lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól, lábaimat az eséstől. 9 Kedves leszek az Úr előtt az élők tartományában. 10 (10.) Alleluja! Hittem, s azért szólottam; de igen megaláztattam. 11 (11.) Mondtam elkeseredésemben: Minden ember hazug! 12 (12.) Mit adjak vissza az Úrnak mindazokért, miket nekem adott? 13 (13.) az üdvösség kelyhét veszem, és az Úr nevét segítségűl hivom. 14 (14.) Fogadásimat az Úrnak teljesítem az ő egész népe előtt. 15 (15.) Drágalátos az Úr színe előtt az ő szentei halála. 16 (16.) Oh Uram! mert én a te szolgád, én a te szolgád, és szolgálód fia vagyok; szétszakasztottad köteleimet. 17 (17.) Neked áldozok dicséretáldozattal, és az Úr nevét segítségűl hivom. 18 (18.) Fogadásaimat az Úrnak teljesítem az ő egész népének színe előtt, 19 (19.) az Úr házának tornáczaiban, közepetted, Jerusalem!