Zsoltárok könyve 12

A világ romlottságáról. Remény szabadúláshoz.

Végig a nyolczadra, Dávid zsoltára. Szabadíts meg engem, Uram! mert fogynak a szentek; mert az igazmondás megkevesedett az emberek fiainál. Hiúságokat szól kiki felebarátjának; az álnok ajkak kettős szivvel szólanak. Veszítse el Isten mind az álnok ajkat és a kérkedő nyelvet, melyek mondják: Nyelvünket felmagasztaljuk, ajkaink velünk vannak, kicsoda a mi urunk? A szűkölködők nyomorúsága és a szegények nyögése miatt majd fölkelek, úgymond az Úr. Megszabaditom őket, s bizalmat gerjesztek bennök. Az Úr beszédei tiszta beszédek; tűzzel megpróbált, a földtől elválasztott, hétszer megtisztított ezüst. Te, Uram! megtartasz minket, és megőrzesz minket e nemzedéktől mindörökké. Az istentelenek kerengenek; a te magas végzésed szerint megsokasítottad az ily emberek fiait.

Idézi 8