Zsoltárok könyve 120

Könyörgés megszabadúlásért a rosz nyelvektől.

1 Ének a fölmenetekre. Az Úrhoz kiálték, midőn szorongattatám: és meghallgata engem, 2 Uram! szabadítsd meg lelkemet a csalárd ajkaktól és az álnok nyelvtől. 3 Mi adatik neked, vagy mi lesz jutalmad az álnok nyelvért? 4 mely olyan, mint a hatalmasnak éles nyilai, és pusztító széntűz. 5 Jaj nekem, mert zarándokságom meghosszabbíttatott, Cédár lakóival lakom, oly sokáig zarándok az én lelkem. 7 A békegyűlölőkkel békeséges vagyok; mégis ha szólok nekik, ok nélkül ostromolnak engemet.

Idézi 2

Ez a fejezet Lumen Gentium(§6)
v. 5 Summa (EN)(II-II 28.2)