Zsoltárok könyve 129

A mi szenvedésünk elleneink gyalázatával végződik.

1 Ének a fölmenetekre. Gyakorta ostromlottak engem ifjúságomtól… mondja meg most Izrael, 2 gyakorta ostromoltak engem ifjúságomtól: de semmit sem tehettek nekem. 3 Hátamon kovácsoltak a bűnösök, sokáig űzték gonoszságukat; 4 de az igaz Úr megtöré a bűnösök nyakát. 5 Szégyenűljenek meg és hátráljanak mindnyájan, kik Siont gyűlölik. 6 Legyenek, mint a háztetők füve, mely mielőtt kiszaggattatnék, elszárad; 7 melylyel az arató nem tölti meg kezét, sem ölét a kévekötő, 8 és hol nem mondják az átmenők: Az Úr áldása legyen rajtatok, áldunk titeket az Úr nevében.