Zsoltárok könyve 130

Könyörgés bocsánatért.

1 Ének a fölmenetekre. A mélységekből kiáltok, Uram, hozzád, 2 Uram! hallgasd meg az én szómat, legyenek füleid figyelmesek az én könyörgésem szavára. 3 Ha a vétkeket figyelembe veszed, Uram! Uram! ki állhat meg előtted? 4 De nálad vagyon a kegyelem, és a te törvényedért reménylek benned, Uram! Reményl az én lelkem az ő igéjeért. 5 Az én lelkem az Úrban bízik. 6 A reggeli vigyázattól éjjelig bizzék Izrael az Úrban; 7 mert az Úrnál az irgalmasság, és nála bőséges a megváltás. 8 És ő megszabadítja Izraelt minden gonoszságából.

Idézi 6

Ez a fejezet Redemptionis Donum(§1)
v. 1 CCC(¶2559)
v. 2 CCC(¶370)
v. 3 CCC(¶370)
v. 7 Redemptionis Donum(§1)
v. 14 CCC(¶2559)