Zsoltárok könyve 135

Az egyik itteni kiadás kettéoszt egy verset ebben a fejezetben, amelyet a másik egyben hagy, így az utána következő számok eggyel eltérnek.

Dicséret és hála a Mindenhatónak!

Alleluja! Dicsérjétek az Úr nevét, dicsérjétek szolgák, az Urat, kik az Úr házában állotok, a mi Istenünk háza tornáczaiban. Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr; dicséretet énekeljetek az ő nevének, mert gyönyörűséges. Mert Jákobot magának választá az Úr, Izraelt birtokáúl. Mert én tudom, hogy az Úr nagy, és a mi Istenünk minden istenek fölött. Mindent, a mit akar, az Úr megtesz mennyben, földön, a tengerben és minden mélységben; felhőket hoz elé a föld széléről, a villámokat esővé teszi, a szeleket kibocsátja táraiból; ki megölte Egyiptom elsőszülötteit, embertől baromig; és jeleket és csodákat bocsátott reád, Egyiptom! Fáraóra és minden ő szolgájára; ki megvert sok nemzetet, és megölt erős királyokat: Széhont, az amorreusok királyát, és Ógot, Bázán királyát, és Kánaán minden országát; és azok földét örökségűl adá, örökségűl népének, Izraelnek. Uram! a te neved örök, Uram! a te emlékezeted nemzedékről nemzedékre. Mert az Úr megitéli népét, és szolgáinak megkegyelmez. A pogányok bálványai ezüst és arany, emberi kezek csinálmányai. Szájok vagyon, és nem szólanak; szemök vagyon, és nem látnak. Fülök vagyon, és nem hallanak; és lehelet sincsen szájokban. Hasonlók legyenek hozzájok, kik azokat csinálják; és mindnyájan, kik azokban bíznak. Izrael háza! áldjátok az Urat, Áron háza! áldjátok az Urat. Lévi háza! áldjátok az Urat; kik az Urat félitek, áldjátok az Urat. Áldott legyen az Úr Sionból, ki Jerusalemben lakik.

Idézi 6