Zsoltárok könyve 137

A fogságban lévők siralom-éneke.

1 Dávid (vagy) Jeremiás zsoltára. Babilon folyóvizei mellett, ott ültünk és sírtunk, midőn Sionról emlékezénk. 2 A fűzfákra függesztettük benne hangszereinket. 3 Mert ott, kik elvittek és fogságban tartottak minket, énekszót kivántak tőlünk: „Zengjetek nekünk éneket Sion énekeiből.“ 4 Hogyan énekeljük az Úr énekét idegen földön? 5 Ha elfeledkezem rólad, Jerusalem! legyen elfeledve jobb kezem. 6 Torkomhoz ragadjon nyelvem, ha meg nem emlékezem rólad, ha nem teszem Jerusalemet fővígaságomnak. 7 Emlékezzél meg, Uram! Édom fiairól Jerusalem napján, kik mondák: Pusztítsátok el, pusztítsátok el azt alapjáig. 8 Babilon inséges leánya! boldog, ki visszaadja neked fizetésedet, melylyel te nekünk fizettél. 9 Boldog, ki megragadja s a kősziklához csapja kisdedeidet.

Idézi 9

Ez a fejezet Salvifici Doloris(§6)
v. 1 Summa (EN)(I-II 89.2)
v. 5 Mystici Corporis Christi(§41§89§91)
v. 6 Mystici Corporis Christi(§41§89§91)
v. 7 Summa (EN)(II-II 162.7)