Zsoltárok könyve 138

Hálaadás.

1 Dávidé. Hálát adok neked, Uram! teljes szívemből, mert meghallgattad az én szám igéit; az angyalok színe előtt éneklek neked, 2 imádkozom a te szent templomodban, és hálát adok nevednek a te irgalmadért és igazságodért; mert fölmagasztaltad mindenek fölött a te szent nevedet. 3 A mely napon segítségűl hílak tégedet, hallgass meg engem; te gyarapítani fogod az erőt lelkemben. 4 Adjanak hálát neked, Uram! a föld minden királyai, mert szádnak minden beszédét hallották, 5 és énekeljék meg az Úr utait; mert nagy az Úr dicsősége. 6 Mert fölséges az Úr, és tekint az alázatosokra, s a magasakat távolról megismeri. 7 Ha a szorongatás közepett járandok, megtartasz engem életben, és ellenségeim haragjára kinyujtod kezedet, és megszabadít engem a te jobbod. 8 Az Úr megfizet érettem; Uram! a te irgalmasságod örökkévaló, ne vesd meg a te kezeid alkotmányait.

Idézi 5

Ez a fejezet Evangelium Vitae(§61)
v. 2 CCC(¶214)
v. 6 Veritatis Splendor(§10)
v. 7 Gaudete Et Exsultate(§51)
v. 16 Evangelium Vitae(§57)