Zsoltárok könyve 14
Káldi-Tárkányi Biblia
Public domain Forrás: biblia.kapisztran.info
A világ romlottságáról. Remény a szabadúláshoz.
1 Végig Dávid zsoltára. Mondá az esztelen szivében: „Nincs Isten!“ Romlottak és utálatosak lettek törekvéseikben; nincs, ki jót cselekedjék, egyetlen egy sincs. 2 Az Úr mennyből néz az emberek fiaira, hogy lássa, ha van-e értelmes vagy Istent kereső. 3 Mindnyájan elhajlottak, mindegyütt hasztalanokká lettek; nincs, ki jót cselekedjék, egyetlen egy sincs. Nyilt sír az ő torkuk; nyelvöket álnokul forgatják, áspisok mérge vagyon ajkaik alatt. Szájok tele átokkal és keserűséggel; lábaik gyorsak a vérontásra. Romlás és szerencsétlenség vagyon útaikon, és a békeség útját nem ismerik; nincs az Isten félelme szemeik előtt. 4 Vajjon nincs-e értelem mindazokban, kik gonoszságot cselekszenek, kik emésztik népemet, mint a falat kenyeret? 5 Az Urat nem hítták segítségűl, ott remegtek félelemmel, hol nem volt félelem; 6 mert az Úr az igaz nemzetség között vagyon; a szűkölködő tanácsát megszégyenítettétek, mivel az Úr az ő reménysége. 7 Ki ad Izraelnek Sionból szabadúlást? Mikor az Úr elfordítja népe fogságát, örűlni fog Jákob és vigadni Izrael.