Zsoltárok könyve 140

Könyörgés segélyért.

1 Végig Dávid zsoltára. 2 Ments meg engem, Uram, a rosz embertől; a gonosz férfiútól ments meg engem. 3 Kik roszat gondolnak szivökben, kik egész nap háborognak. 4 Élesítik nyelvöket, mint a kigyó; áspisok mérge van ajkaik alatt. 5 Őrizz meg engem, Uram, a bűnös kezétől, és a gonosz emberektől ments meg engem. Kik leejteni szándékoznak lábaimról. 6 Tőrt rejtenek el nekem a kevélyek, és köteleket vonnak ki tőrűl, az út mellett gáncsot vetnek nekem; 7 de mondom az Úrnak: Istenem vagy te; hallgasd meg, Uram, könyörgésem szavát. 8 Uram, Uram! én szabadúlásom ereje! te beárnyékozod fejemet a harcz napján. 9 Ne adj engem, Uram, akaratom ellen a bűnösnek; ármánykodnak ellenem, ne hagyj el engem, netalán fölfuvalkodjanak. 10 Ármányaik összesége és ajkaik gonoszsága elborítja őket. 11 Égő szén hull rájok, tűzbe veted őket; a nyomorúságokat ki nem állják. 12 A nyelveskedő férfiú meg nem áll a földön; az igazságtalan férfiút veszedelembe ragadja a nyomorúság. 13 Tudom, hogy az Úr itéletet tesz a szűkölködőnek, és boszút áll a szegényekért. 14 Az igazak pedig hálát adnak a te nevednek, és az egyenes szivűek színed előtt laknak.

Idézi 2

v. 6 Summa (EN)(II-II 162.6)
v. 14 Summa (EN)(II-II 173.1)