Zsoltárok könyve 141

Könyörgés segélyért.

1 Dávid zsoltára. Uram! tehozzád kiáltok, hallgass meg engem; figyelj szavamra, mikor tehozzád kiáltok. 2 Jusson imádságom, mint jó illatszer a te színed elé, kezeim fölemelése, mint az esti áldozat. 3 Tégy, Uram, számra őrizetet, és körűlvevő ajtót ajakimra. 4 Ne hagyd szivemet gonosz cselekedetekre hajlani, hogy mentegessem bűneimet, mint a gonosztevő emberek; én nem veszek részt abban, mit ők választottak. 5 Az igaz feddjen meg engem irgalmasságban, és dorgáljon engem; de a bűnösök olaja ne kenje az én fejemet; sőt még imádkozom is kivánságaik ellen. 6 Biráik a kősziklákhoz vettetvén, elnyeletnek; akkor elismerik, hogy igéim hathatósak. 7 Mint a föld göröngye széttöretik a földön, elhányatnak csontaink a sír mellett. 8 De mivelhogy, Uram, Uram! te rajtad vannak szemeim: tebenned bízom, el ne vedd életemet. 9 Őrizz meg engem a tőrtől, melyet nekem vetettek, és a gonosztevők botránykövétől. 10 Az ő hállójába esnek a bűnösök, én magam maradok, míg átmegyek.

Idézi 3

v. 2 Summa (EN)(II-II 83.3)
v. 4 Summa (EN)(II-II 69.1)
v. 5 Summa (EN)(II-II 115.2)