Zsoltárok könyve 143

Könyörgés segélyért halálveszélyekben.

1 Dávid zsoltára, midőn őt fia, Absalom, üldözé. Uram! hallgasd meg imádságomat; vedd füleidbe esedezésemet igazmondásod szerint; hallgass meg engem igazságod szerint, 2 és ne szállj itéletre szolgáddal; mert egy élő sem igazúl meg a te színed előtt, 3 mert az ellenség üldözi lelkemet, földig alázza életemet, sötétségbe helyez engem, mint a rég megholtakat. 4 És lelkem szorongatásban vagyon, szívem megháborodott bennem. 5 Megemlékezem a régi napokról, elmélkedem minden cselekedetedről; kezeid alkotmányairól elmélkedem. 6 Kiterjesztem hozzád kezeimet; lelkem eped érted, mint a vizért szomjazó föld. 7 Hamar hallgass meg engem, Uram! lelkem eleped; ne fordítsd el tőlem orczádat, mert hasonló leszek a sírgödörbe menőkhöz. 8 Add, hogy korán halljam irgalmasságodat; mert tebenned bízom. Mutasd meg nekem az útat, melyen járjak; mert hozzád emelem az én lelkemet. 9 Ments meg engem ellenségeimtől, Uram! tehozzád folyamodom. 10 Taníts meg engem akaratodat cselekednem, mert Istenem vagy; a te jó lelked elvezet engem a biztos földre. 11 A te nevedért életet adsz nekem, Uram! igazságod szerint kiviszed lelkemet a szorongatásból; 12 és irgalmad szerint elveszted ellenségeimet, és elveszted mind, a kik szorongatják lelkemet; mert én a te szolgád vagyok.

Idézi 6

Ez a fejezet Diuturnum(§20)
v. 5 Summa (EN)(II-II 180.4)
v. 6 Summa (EN)(II-II 180.4)
v. 10 CCC(¶1831)Summa (EN)(I-II 68.2II-II 189.10)