Zsoltárok könyve 144
Káldi-Tárkányi Biblia
Public domain Forrás: biblia.kapisztran.info
Ujabb könyörgés a nyert győzelem után.
1 Dávid zsoltára Góliát ellen. Áldott legyen az én Uram Istenem, ki kezeimet harczra tanítja, és ujjamat hadakozásra. 2 Irgalmasságom és menedékem ő, gyámolom és szabadítóm; oltalmazóm ő, és benne bízom, ki alám veti népemet. 3 Uram! mi az ember, hogy magadat tőle megismerteted? vagy az ember fia, hogy gondolsz vele? 4 Az ember hasonló a hiúsághoz, napjai, mint az árnyék, elmúlnak. 5 Uram! hajtsd meg a te egeidet, és szállj alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek. 6 Tündököltesd a villámlást, és szórd széllyel őket; bocsásd ki nyilaidat, és zavard meg őket. 7 Nyújtsd ki kezedet a magasságból, ments meg engem és szabadíts ki a sok vizekből, az idegen fiak kezéből. 8 Kiknek szája hiúságot beszél, és jobbkezök gonoszság jobbja. 9 Isten! új éneket éneklek neked, a tízhúros hárfán zengek neked; 10 ki megszabadítod a királyokat, ki megmentetted Dávid szolgádat a gonoszok kardjától; 11 ments meg engem, és ragadj ki az idegen fiak kezéből, kiknek szája hiúságot beszél, és jobbkezök gonoszság jobbja. 12 Kiknek fiai mint az új ültetvények ifjúságukban; leányaik fölékesítvék, felcsinosítvák köröskörűl a templom hasonlatosságára; 13 tárházaik rakvák, egyre másra halmozottan; juhaik tenyészők, s nagy számmal kijárók; 14 teheneik kövérek; nincs a keritésen romlás, sem átjárás, sem kiáltás utczáikon. 15 Boldognak mondják a népet, melynél ezek vannak; de boldog a nép, melynek az Úr az ő Istene.