Zsoltárok könyve 146

Bízzál Istenben.

1 Alleluja! Aggeusé és Zakariásé. 2 Dicsérd én lelkem az Urat, dicsérem az Urat életemben, dicséretet mondok az én Istenemnek, valamig leszek. Ne bízzatok a fejedelmekben, 3 az emberek fiaiban, kik nem segíthetnek. 4 Kimegyen lelkök, és visszatérnek földükbe; azon nap elvesz minden gondolatjok. 5 Boldog, a kinek segítője Jákob Istene, és reménysége az ő Urában Istenében, 6 ki az eget és földet teremtette, a tengert és mindazt, mi azokban vagyon; 7 ki az igazmondást örökké megtartja, itéletet tesz a méltatlanúl szenvedőknek, eledelt ad az éhezőknek. Az Úr föloldja a foglyokat, 8 az Úr megvilágosítja a vakokat, az Úr fölemeli a leverteket, az Úr szereti az igazakat. 9 Az Úr megőrzi a jövevényeket, az árvát, az özvegyet fölfogja, és a bűnösök útait elveszíti. 10 Az Úr országol mindörökké, a te Istened, Sion, nemzedékről nemzedékre.

Idézi 8

Ez a fejezet Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma(255)Misericordiae Vultus(§6)
v. 3 CCC(¶150)
v. 4 CCC(¶150)
v. 6 Summa (EN)(I 65.1)
v. 7 Misericordiae Vultus(§6)
v. 8 Misericordiae Vultus(§6)
v. 9 Misericordiae Vultus(§6)