Zsoltárok könyve 147

1 Alleluja! Dicsérjétek az Urat, mert jó a dicséret; a mi Istenünknek gyönyörű és illendő dicsérete legyen. 2 Fölépítvén az Úr Jerusalemet, Izraelnek elszéledetteit egybegyűjti. 3 Meggyógyítja a töredelmes szivűeket, és bekötözi azok sebeit. 4 Megszámlálja a csillagok sokaságát, és mindenikét nevén szólítja. 5 Nagy a mi Urunk, és nagy az ő ereje, és bölcseségének nincsen száma. 6 A szelídeket fölfogja az Úr, a bűnösöket pedig földig alázza. 7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, zengjetek hárfán a mi Istenünknek, 8 ki beborítja az eget felhőkkel, és a földnek esőt készít. Ki a hegyeken szénát teremt és füvet az emberek szolgálatára. 9 Ki megadja élelmöket a barmoknak és a hozzá kiáltó hollófiaknak. 10 Nem a ló erősségében telik kedve, sem a férfiú lábszáraiban gyönyörködése. 11 Az Úr az őt félőkben gyönyörködik, és azokban, kik az ő irgalmasságában bíznak.

Isten dicséretének folytatása.

12 Alleluja! Dicsérd, Jerusalem, az Urat; dicsérd, Sion, a te Istenedet. 13 Mert megerősítette kapuidnak zárait, benned megáldotta fiaidat. 14 Ki békéssé tette határaidat, és a búza javával elégít meg téged. 15 Ki elküldi szózatát a földre; sebesen fut az ő beszéde. 16 Ki a havat, mint a gyapjat adja, a ködöt, mint a hamvat hinti. 17 Jegét darabonkint ereszti; ki tűrheti el annak hidegségét? 18 Elküldi ismét az ő igéjét, és fölolvasztja azokat; az ő szele fú, és vizek folynak. 19 Ki igéjét Jákobnak hirdeti, rendeléseit és törvényeit Izraelnek. 20 Nem cselekedett így semmi más nemzettel, és azoknak nem jelentette ki itéleteit. Alleluja!