Zsoltárok könyve 19

Isten dicsérete a természetből és kijelentésből.

Végig Dávid zsoltára. Az egek beszélik Isten dicsőségét, és az ő kezei alkotmányát hirdeti az égboltozat. Ezt beszéli a nap a (jövő) napnak, erre tanítja az éj a (jövő) éjt. Nincs nyelv, sem beszéd, melyen nem hallatnék az ő szavok; egész földre elhat az ő szózatuk, és a földkerekség határaira igéjök. Az egekben vagyon helyezve a nap sátora, melyből, mint a vőlegény az ő tereméből, kilépvén, örömmel futja pályáját, mint a hős. Kijövete az ég egyik véghatárától, és járása másik végeig, és nincs, ki elrejtse magát hevétől. Az Úr törvénye hiba nélkül való, lelkeket térítő; az Úr bizonyságtétele hű, bölcseséget adó a kisdedeknek. Az Úr rendelései egyenesek, sziveket vígasztalók; az Úr parancsa világos, megvilágosítja a szemeket. Az Úr félelme szent, megmaradó örökön örökké, az Úr itéletei igazak, igazolvák önmagokban. Kivánatosbak az aranynál és sok drágakőnél, és édesbek a színméznél és a lépesméznél. A te szolgád meg is tartja azokat, megtartásukban sok a jutalom. De a vétkeket ki veszi észre? az én titkos bűneimtől tisztits meg engem, és az idegenektől szabadítsd meg szolgádat. Ha nem uralkodnak rajtam, akkor hiba nélkül leszek, és nagy vétkektől tisztúlok meg. És kedvesek lesznek az én szám beszédei, és szívem elmélkedése előtted lesz mindenkoron, Uram, én segítőm és megváltóm!

Idézi 53