Zsoltárok könyve 2

Krisztusnak, az Isten Fiának országáról és ellenségeiről.

Miért agyarkodnak a pogányok, s gondolnak a népek hiúságokat? Fölállanak a föld királyai, és a fejedelmek egybegyűlnek az Úr ellen és az ő fölkentje ellen. „Szaggassuk el köteleiket, és rázzuk le magunkról igájokat!“ A mennyekben lakó kineveti őket, és az Úr kigúnyolja őket. Akkor szól nekik haragjában, és búsulásában megháborítja őket. „Én pedig királylyá rendeltettem tőle Sionon, az ő szent hegyén, és parancsát hirdetem. „Az Úr mondá nekem: Fiam vagy te, én ma szültelek téged. „Kérjed tőlem, és neked adom a pogányokat örökségűl, és birtokúl a föld határait. „Vasvesszővel fogod őket kormányozni, s mint a cserépedényt, összetöröd őket.“ És most, királyok, okúljatok; tanúljatok, kik a földet itélitek. Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, és örvendezzetek neki rettegéssel. Fogadjátok el a fegyelmet, nehogy valamikor megharagudjék az Úr, és elvesszettek az igaz útról; mikor hirtelen fölgerjed az ő haragja, boldogok mindnyájan, kik benne bíznak.

Idézi 37