Zsoltárok könyve 22

1 Végig, a reggeli segélyért, Dávid zsoltára. 2 Istenem, én Istenem! tekints rám; miért hagytál el engem? szabadúlásomat eltávolítják vétkeim kiáltásai. 3 Én Istenem! napestig kiáltok, és nem hallgatsz meg; és éjjel, és nem hasztalanúl-e rám nézve? 4 Te pedig a szent helyen lakol, Izrael dicsérete! 5 Tebenned bíztak atyáink; bíztak, és megszabadítottad őket. 6 Hozzád kiáltottak, és megszabadúltak; tebenned bíztak, és meg nem szégyenűltek. 7 Én pedig féreg vagyok, és nem ember; emberek gyalázata és a nép megvetése. 8 Mindnyájan, kik látnak engem, kigúnyolnak engem, félrevonják ajkokat, és fejöket hajtogatják. 9 „Az Úrban bízott, mentse meg őt, szabadítsa meg őt, mert kedveli őt.“ 10 Mert te vagy, ki engem kivontál a méhből; én reménységem anyám emlőjétől. 11 Hozzád utasíttattam a méhtől fogva; én Istenem vagy te anyám méhétől. 12 Ne távozzál el tőlem, mert a szorongatás közel vagyon; mivel nincs, ki segítsen. 13 Sok tulok vett engem körűl; kövér bikák környeztek meg engem; 14 rám tátották szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán. 15 Mint a víz, kiöntettem, minden csontom elvált. Mint a megolvadt viasz, olyan lett szivem testem belsejében. 16 Erőm kiszáradt, mint a cserép, és nyelvem ínyemhez ragadt; és a halál porába vittél engem. 17 Mert körűlvett engem a sok eb; a gonoszok gyülekezete körűlkerített engem. Átlyuggatták kezeimet és lábaimat, 18 megszámlálták minden csontomat; ők pedig néztek és szemléltek engem, 19 elosztották magok közt ruháimat, és öltönyömre sorsot vetettek. 20 De te, Uram! ne távoztasd el tőlem segítségedet, figyelj az én oltalmamra. 21 Ments meg, oh Isten! lelkemet a fegyvertől; és egyetlenemet az eb kezéből. 22 Szabadíts meg engem az oroszlán szájából; engem, lealázottat, az egyszarvúak szarvaitól. 23 Hirdetni fogom nevedet atyámfiainak, a gyülekezetnek közepette dicsérlek téged. 24 Kik félitek az Urat, dicsérjétek őt; Jákob minden ivadéka, dicsőítsétek őt. 25 Félje őt Izrael minden ivadéka; mert nem útálta és nem vetette meg a szegény könyörgését, orczáját sem fordította el tőlem; mikor kiáltottam hozzája, meghallgatott engem. 26 Nálad vagyon dicséretem a nagy gyülekezetben; fogadásimat beteljesítem a téged félők szine előtt. 27 Enni fognak a szegények, és megelégszenek, és dicsérik az Urat, kik őt keresik; szíveik élni fognak örökön örökké. 28 Megemlékezik és megtér az Úrhoz a föld minden határa; és imádkozni fog az ő színe előtt a pogányok minden nemzetsége. 29 Mert az Úré az ország; és ő uralkodni fog a pogányokon. 30 Esznek és imádják őt a föld minden kövérei; az ő színe előtt leborúlnak mindnyájan, kik a földbe mennek. 31 És az én lelkem neki él, és ivadékom neki fog szolgálni. 32 Az Úrról fog neveztetni a következő nemzedék; és az egek hirdetni fogják az ő igazságát a népnek, mely születik, melyet az Úr teremtett.