Zsoltárok könyve 24

A dicsőség Urának bevonúlása a szentélybe.

A szombat első napján. Dávid zsoltára. Az Úré a föld és annak teljessége; a föld kereksége, és mindnyájan, kik benne laknak. Mert ő tengerekre alapította azt; és folyóvizekre állította azt. Ki megy föl az Úr hegyére? vagy ki fog állani az ő szent helyén? Az ártatlan kezű s a tiszta szívű, ki lelkét nem adta hiúságra, sem álnoksággal nem esküdött felebarátjának; az veszen áldást az Úrtól, és irgalmat az ő szabadító Istenétől. Ez az őt keresők nemzetsége, kik Jákob Istene orczáját keresik. Emeljétek föl, fejedelmek, a ti kapuitokat, és emelkedjetek föl, örök ajtók! hogy bemenjen a dicsőség királya. Ki ez a dicsőség királya? az erős és hatalmas Úr, a hatalmas Úr a harczon. Emeljétek föl, fejedelmek, a ti kapuitokat, és emelkedjetek föl, örök ajtók! hogy bemenjen a dicsőség királya. Ki ez a dicsőség királya? a seregek Ura, ő a dicsőség királya.

Idézi 24