Zsoltárok könyve 25

1 Végig Dávid zsoltára. Tehozzád emelem föl, Uram, lelkemet; 2 én Istenem! tebenned bízom, meg ne pirúljak, 3 és ne nevessenek ki engem az én ellenségeim; mert mindazok, kik téged várnak, meg nem szégyenűlnek. 4 Szégyenűljenek meg mindnyájan, kik gonoszságot cselekszenek oktalanúl. A te útaidat, Uram! mutasd meg nekem, és ösvényeidre taníts meg engem. 5 Vezess engem igazságod szerint, taníts engem; mert te vagy az én üdvözítő Istenem, és egész nap téged vártalak. 6 Emlékezzél meg, Uram, könyörűletedről és irgalmadról, melyek öröktől valók. 7 Ifjúságom vétkeiről és tudatlanságaimról ne emlékezzél meg. Irgalmad szerint emlékezzél meg rólam; a te jóvoltodért, Uram! 8 Jóságos és igazságos az Úr: azért fog adni törvényt az útban tévedezőknek; 9 az engedelmeseket vezérli az itéletben, a szelídeket megtanítja útaira. 10 Az Úr minden útja irgalom és igazság azoknak, kik szövetségét és bizonyságtételeit megtartják. 11 A te nevedért, Uram! kegyelmezz bűnömnek; mert sok az. 12 Kicsoda az ember, ki az Urat féli? Törvényt szabott annak az úton, melyet válaszszon. 13 Annak lelke a jóban megmarad, és ivadéka örökleni fogja a földet. 14 Az Úr erőssége az őt félőknek; és az ő szövetsége, hogy kinyilatkoztassék nekik. 15 Szemeim mindenkor az Úron vannak; mert lábaimat ő vonja ki a tőrből. 16 Tekints rám és könyörűlj rajtam; mert én egyes és szegény vagyok. 17 Szívem szorongatásai megsokasodtak; szükségeimből ments ki engem. 18 Nézd lealáztatásomat és gyötrelmemet; és bocsásd meg minden vétkemet. 19 Tekintsd ellenségeimet, mert megsokasodtak, és igaztalan gyülölséggel gyülölnek engem. 20 Őrizd meg lelkemet, és ments ki engem; nem pirúlok meg, mert benned bíztam. 21 Az ártatlanok és igazak hozzám ragaszkodnak, mert téged vártalak. 22 Szabadítsd meg, Isten, Izraelt minden szorongatásából.