Zsoltárok könyve 27

Bizalom Istenben és szabadúlás reménye.

Dávid zsoltára, mielőtt fölkenetnék. Az Úr világosságom és szabadúlásom, kitől féljek? az Úr életem oltalmazója, kitől remegjek? Midőn ellenem közelednek a gonoszok, hogy egyék húsomat, ellenségeim, kik engem szorongatnak, magok meggyengűlnek és elesnek. Ha tábor áll ellenem, nem fél szivem. Ha harcz támad ellenem, én akkor is bízom. Egyet kértem az Úrtól, ismét azért esdeklek, hogy az Úr házában lakjam életem teljes napjaiban; hogy lássam az Úr gyönyörűségét, és látogassam az ő templomát. Mert elrejtett engem az ő hajlékában, a veszedelem napján megoltalmazott engem hajléka rejtekében, kősziklára emelt föl engem. És most fölemelte fejemet ellenségeim fölé. Körűljártam, és örömáldozatot áldoztam az ő hajlékában; énekelni fogok és dicséretet mondok az Úrnak. Hallgasd meg, Uram! szómat, melylyel hozzád kiáltottam; könyörűlj rajtam és hallgass meg engem. Neked szólott szivem, az én orczám téged keresett; a te orczádat keresem, Uram! Ne fordítsd el tőlem orczádat; ne térj el szolgádtól haragodban. Légy segitőm; ne hagyj el engem, és ne vess meg engem, én űdvözítő Istenem! Mert atyám és anyám elhagytak engem: az Úr pedig fölvesz engem. Törvényt adj nekem, Uram! a te utadra; és igazíts engem igaz ösvényre elleneim miatt. Ne adj engem szorongatóim akaratának: mert hamis tanúk támadtak ellenem, és a gonoszság önmaga ellen hazudott. Hiszem, hogy meglátom az Úr javait az élők földén. Várjad az Urat, cselekedjél férfiasan; szived legyen erős, és remélj az Úrban.

Idézi 16