Zsoltárok könyve 30

Hálaadás a szabadulásért.

Ének-zsoltár, mely Dávid háza fölszentelésére énekeltetett. Magasztallak téged, Uram! mert fölemeltél engem, és nem hagytad örülni ellenségimet fölöttem. Uram, Istenem! hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem. Uram! kihoztad a pokolból lelkemet; kiszabadítottál engem a sírgödörbe menők közől. Zengjetek az Úrnak ti ő szentei! és áldjátok az ő szentsége emlékezetét. Mert büntetés van boszankodásában, és élet az ő jóakaratjában. Este betér a sirás, és reggel az öröm. Én pedig mondtam bővelkedésemben: Nem fogok ingani mindörökké! Mert, Uram! te jóvoltod szerint erőt adtál dicsőségemnek. De elfordítottad tőlem orczádat, és megháborodtam. Hozzád kiáltottam, Uram! és Istenemnek könyörögtem. „Mi haszna az én véremnek, ha rothadásba leszállok? Vajjon a por fog-e áldani téged, vagy hirdetendi-e igazságodat? Hallotta az Úr, és könyörült rajtam; az Úr segítőm lett. Sírásomat örömre fordítottad nekem; elszaggattad szőrzsákomat, és körűlvettél engem vígasággal, hogy énekeljen neked az én dicsőségem, és ne szomoríttassam meg; Uram, Istenem! hálát adok neked mindörökké.

Idézi 8