Zsoltárok könyve 31

1 Végig Dávid zsoltára az elragadtatásért. 2 Tebenned bízom, Uram! ne szégyenűljek meg mindörökké; a te igazságod szerint szabadíts meg engem. 3 Hajtsd hozzám füledet, siess, hogy kiragadj engem. Légy nekem oltalmazó Istenem és menedékházam, hogy megszabadíts engem. 4 Mert erősségem és oltalmam vagy te; és a te nevedért vezérleni és táplálni fogsz engem; 5 kiveszesz engem a tőrből, melyet elrejtettek nekem; mert te vagy oltalmazóm. 6 Kezeidbe ajánlom lelkemet; megváltottál engem Uram, igazságnak Istene! 7 Gyűlölöd a hiúság hiábavaló követőit; én pedig az Úrban bíztam. 8 Örvendezek és vígadok a te irgalmasságodban; mert megtekintetted lealáztatásomat, kiszabadítottad lelkemet a szükségből. 9 És nem rekesztettél engem az ellenség kezeibe, tágas helyre állítottad lábaimat. 10 Könyörűlj rajtam, Uram! mert szorongattatom; megzavarodott a búsulásban szemem, lelkem és testem. 11 Mert elfogyatkozott életem a fájdalomban, és esztendeim a fohászkodásokban. Erőm az inségben elgyengűlt, és csontjaim megrendűltek. 12 Minden ellenségem fölött nagy gyalázatává lettem szomszédimnak, és félelmévé ismerőimnek. A kik láttak engem künn, futottak tőlem. 13 Feledésbe mentem a szívben, mint a megholt; olyanná lettem, mint az összetört edény; 14 mert sok körűllakó szidalmazását hallottam; midőn egybegyűlve ellenem tanácskoztak, hogy elvegyék életemet. 15 Én pedig tebenned bíztam, Uram! s mondtam: Te vagy az én Istenem! 16 Kezeidben az én sorsom. Ments meg engem ellenségeim kezéből és üldözőimtől. 17 Világítson orczád a te szolgádra, szabadíts meg engem irgalmad által. 18 Uram! ne szégyenűljek meg, mert segítségűl híttalak téged. Szégyenűljenek meg az istentelenek, és vitessenek pokolba; 19 némúljanak meg a csalárd ajkak, melyek az igaz ellen hamisságot szólanak kevélységgel és megvetéssel. 20 Mely nagy, Uram! a te édességed sokasága, melyet föntartottál a téged félőknek; melyet megadsz azoknak, kik benned bíznak az emberek fiai szine előtt. 21 Elrejted őket orczád rejtekében az emberek háborgatása elől. Megoltalmazod őket hajlékodban a nyelvek ellenmondásától. 22 Áldott legyen az Úr: mert csodálatossá tette irgalmasságát irántam az erős városban. 23 Én ugyan mondtam elmém elragadtatásában: Elvettettem szemeid elől. Azonban te meghallgattad imádságom szavát, midőn hozzád kiáltottam. 24 Szeressétek az Urat, minden szentei! mert igazságot keres az Úr, és bőségesen megfizet a kevélyen cselekvőknek. 25 Cselekedjetek férfiasan, és erősítsétek meg sziveteket mindnyájan, kik az Úrban bíztok.