Zsoltárok könyve 32

A bűnbánó boldogsága. A megátalkodott bűnös boldogtalansága.

Dávid oktatása. Boldogok, kiknek megbocsáttattak gonoszságaik, és kiknek bűneik elfödöztettek. Boldog a férfiú, kinek az Úr nem számitja be a bűnt, és kinek lelkében nincs álnokság. Mivel hallgattam, megavúltak csontjaim egésznapi kiáltásomban. Mert éjjel és nappal megnehezedett rajtam kezed; megtértem nyomorúságomban, midőn a tövis szurdalt. Vétkemet megvallottam neked; és hamisságomat nem titkoltam el. Mondtam: Megvallom magam ellen hamisságomat az Úrnak; és te megbocsátottad bűnöm istentelenségét. Ezért könyörögjön neked minden szent alkalmas időben; és a nagy vizek áradása nem fog hozzá közeledni. Te vagy menedékem a szorongatástól, mely körűlvett engem; te, én örvendezésem, ragadj ki az engem környezőktől. „Értelmet adok neked és megtanítlak téged az útra, melyen járj; és rajtad lesznek szemeim.“ Ne legyetek mint a ló és az öszvér, melyeknek nincs értelmök. Fékkel és zabolával szorítsd meg azok állát, kik hozzád nem közelednek. Sok a bűnös ostora; de az Úrban bízót irgalom veszi körűl. Vigadjatok az Úrban és örvendjetek, igazak, és dicsekedjetek mindnyájan, egyenes szivűek!

Idézi 9