Zsoltárok könyve 35

1 Önmagáé Dávidé. Itéld meg, Uram, a nekem ártókat, győzd meg az ellenem harczolókat. 2 Ragadj fegyvert és paizst; és kelj föl segítségemre. 3 Vond ki a kardod, és rekeszd el azokat, kik engem üldöznek; mondjad lelkemnek: Én vagyok a te szabadúlásod. 4 Szégyenűljenek és pirúljanak meg, kik lelkemet keresik. Térjenek hátra és szégyenűljenek meg, kik nekem roszakat gondolnak; 5 legyenek, mint a por a szél előtt; és az Úr angyala szorongassa őket. 6 Útjok legyen sötét és sikamlós; és az Úr angyala üldözze őket. 7 Mert ok nélkül rejtették el nekem tőrük veszedelmét, ok nélkül pirongatták lelkemet. 8 Jőjön rá a tőr, melyet nem vesz észre, és a hálló, melyet elrejtett, fogja meg őt; és ugyanazon tőrbe essék. 9 Az én lelkem pedig örvendeni fog az Úrban, és gyönyörködni szabadításában. 10 Minden tetemen mondani fogja: Uram! ki hasonló hozzád? Ki megszabadítod a szegényt a nálánál erősbek kezéből, a szűkölködőt és szegényt az őt kirablóktól. 11 Hamis tanúk támadván, kérdeztek, miről mitsem tudtam. 12 Jóért roszszal fizettek nekem, elhagyatottsággal lelkemnek. 13 Én pedig, midőn engem bántottak, szőrzsákba öltöztem. Böjttel aláztam meg lelkemet; és imádságom keblembe visszatért. 14 Mint felebarátunknak és mint atyánkfiának, úgy kedveskedtem nekik; mint gyászoló és megszomorodott, úgy megalázódtam. 15 És ők vígadtak ellenem, és egybegyűltek; összegyűjtettek rám az ostorok, s én nem tudtam. 16 Elszéledtek, de nem bánkodtak, kisértettek engem, csúfolással csúfoltak engem, és csikorgatták rám fogaikat. 17 Uram! mikor tekintesz meg? Szabadítsd ki lelkemet az ő gonoszságukból, az oroszlánok közől egyetlenemet. 18 Hálát adok neked a nagy gyűlekezetben, a sok nép között dicsérni foglak téged. 19 Ne örűljenek rajtam, kik igaztalanúl ellenkeznek velem; kik ok nélkül gyűlölnek engem, és húnyorgatnak szemeikkel. 20 Mert habár nekem békeségesen szóltak is, de a föld haragjában szólván, álnokságot gondoltak. 21 És föltátották rám szájokat és mondák: Ehe! ehe! látták szemeink. 22 Láttál, Uram! ne hallgass; Uram! ne távozzál el tőlem. 23 Kelj föl, és figyelj itéletemre, én Istenem és Uram! az én ügyemre. 24 Itélj meg engem igazságod szerint, én Uram, Istenem! hogy ne örűljenek rajtam. 25 Hogy ne mondják sziveikben: Öröm, öröm a mi lelkünknek! s ne mondják: Elnyeltük őt! 26 Pirúljanak és szégyenűljenek meg mindnyájan, kik az én bajaimon örvendenek. Gyalázattal és szégyennel boríttassanak be, kik kevélyen szólnak ellenem. 27 Örvendezzenek és vígadjanak, kik az én igazságomat kedvelik; és mondják mindenkor: Magasztaltassék az Úr! – kik az ő szolgája békeségét szeretik. 28 És nyelvem hirdetni fogja igazságodat, egész nap a te dicséretedet.