Zsoltárok könyve 36

Az ember bűnösvolta. Isten jósága. Könyörgés segélyért.

Végig az Úr szolgájaé, Dávidé. Mondá az igaztalan önmagában, hogy vétkezzék: Nincs az Isten félelme az ő szemei előtt. Mert álnokúl cselekszik az ő színe előtt; nehogy gonoszsága föltaláltassék és gyűlöltessék. Az ő szája igéi gonoszság és álnokság; nem akar érteni, hogy jól cselekedjék. Hamisságot gondol ágyában; megáll minden nem jó úton, a gonoszságot pedig nem gyűlöli. Uram! a te irgalmasságod az égig ér, és igazvoltod a felhőkig. A te igazságod, mint az Isten hegyei; itéleteid nagy mélység; az embereket és barmokat megtartod, Uram! Mely sokféle a te irgalmasságod, Istenem! Azért az emberek fiai szárnyaid árnyékában bíznak. Megrészegűlnek a te házad bőségétől; és gyönyörűséged patakából itatod őket. Mert nálad vagyon az élet kútfeje; és a te világosságoddal látunk világosságot. Terjeszd ki irgalmadat a téged ismerőkre, és igazságodat azokra, kik igaz szívvel vannak. Ne jőjön rám a kevélység lába; és a bűnös keze ne mozdítson meg engem. Ott esnek el, kik gonoszságot cselekesznek; kiüzetnek és meg nem állhatnak.

Idézi 17