Zsoltárok könyve 37

1 Önmaga, Dávid zsoltára. Ne boszankodjál a gonosztevőkre, ne irígykedjél a hamisságot cselekvőkre. 2 Mert mint a fű, hamar elszáradnak, és mint a zöld paréj, hamar elhullnak. 3 Bízzál az Úrban, és cselekedjél jót; lakjál a földön, és annak gazdagságaival tápláltatni fogsz. 4 Gyönyörködjél az Úrban, és megadja neked szived kivánságait. 5 Nyilatkoztasd ki az Úrnak útadat, és bízzál benne: és ő megcselekszi. 6 És világosságra hozza igazságodat, és itéletedet délifényre. 7 Hódolj az Úrnak, és könyörögj neki. Ne boszankodjál arra, ki szerencsés az ő útjában, a gonoszt cselekvő emberre. 8 Szűnj meg a haragtól, és hagyd el a búsulást; ne boszankodjál, hogy roszat is cselekedjél. 9 Mert a kik gonoszt cselekszenek, kiírtatnak; a kik pedig az Urat várják, azok fogják a földet örökleni. 10 Még egy kissé, és nem lesz a bűnös; keresed helyét, és nem találod. 11 A szelídek pedig örökleni fogják a földet, és gyönyörködnek a béke sokaságában. 12 Az igazra vigyáz a bűnös, és fogait csikorgatja rája. 13 Az Úr pedig kineveti őt, mert látja, hogy eljő napja. 14 Kardot húznak a bűnösök, megvonják kézívöket, hogy elejtsék a szegényt és szűkölködőt, hogy megöljék az igaz szivűeket. 15 De fegyverök hasson szivökbe, és kézívök töressék el. 16 Jobb az igaznak a kevés a bűnösök sok gazdagságánál. 17 Mert a bűnösök karjai eltöretnek; az igazakat pedig megerősíti az Úr. 18 Az Úr ismeri az ártatlanok napjait; és örökségök megmarad mindörökké. 19 Nem szégyenűlnek meg a gonosz időben, és az éhség napján megelégíttetnek; 20 mert a bűnösök elvesznek; és az Úr ellenségei mihelyt megtiszteltetnek és fölmagasztaltatnak, elfogyván, mint a füst, elfogynak. 21 Kölcsön vesz a bűnös, és nem fizeti meg; az igaz pedig könyörűl és adakozik. 22 Mert az őt áldók a földet örökleni fogják; az őt átkozók pedig elvesznek. 23 Az Úrtól igazgattatnak az ember lépései, és útját kedveli. 24 Mikor elesik, nem sérűl meg, mert az Úr alája teszi kezét. 25 Ifjú voltam és megöregedtem: de nem láttam, hogy az igaz elhagyatott, sem hogy az ő ivadéka kenyeret kéregetett volna. 26 Napestig könyörűl és kölcsön ad; és ivadéka áldásban leszen. 27 Távozzál a gonosztól, és cselekedjél jót, és megmaradsz örökön örökké. 28 Mert az Úr szereti az igazat, és nem hagyja el az ő szenteit, mindörökké megtartatnak; az igazságtalanok megbűntettetnek, és az istentelenek ivadéka elvesz. 29 Az igazak pedig örökleni fogják a földet, és azon laknak mindörökön örökké. 30 Az igaz szája bölcseséget szól, és nyelve igazat beszél. 31 Istene törvénye az ő szivében, és lépései nem fognak megtántoríttatni. 32 A bűnös szemléli az igazat, és halálra keresi őt; 33 de az Úr nem hagyja őt annak kezeiben, sem nem kárhoztatja őt, mikor amattól megitéltetik. 34 Várjad az Urat és őrizd meg az ő útját, és fölmagasztal téged, hogy örökségűl vedd a földet; látni fogod, mikor elvesznek a bűnösök. 35 Láttam az istentelent fölmagasztalva és fölemelkedve, mint a Libanon czedrusait. 36 És átmenék, és ime nem volt; és kerestem őt, és helye sem találtatott. 37 Őrizd meg az ártatlanságot, és nézd az igazságot: mert vannak maradékai a békeséges embernek. 38 Az igazságtalanok pedig mindenestül elvesznek; az istentelenek maradékai semmivé lesznek. 39 De az igazak segedelme az Úrtól vagyon, s ő azok oltalmazója a szorongatás idején. 40 És megsegíti őket az Úr és megszabadítja a bűnösöktől, és megtartja őket, mert benne bíztak.