Zsoltárok könyve 38

1 Dávid zsoltára, emlékeztetésűl, a szombatról. 2 Uram! ne feddj meg engem búsulásodban, és haragodban ne dorgálj meg engem; 3 mert a te nyilaid belém szegeztettek, és megnehezítetted rajtam kezedet. 4 Nincs épség testemben a te haragod szine miatt; nincs nyugalma csontaimnak bűneim szine miatt. 5 Mert gonoszságaim fölűlhaladták fejemet; és rám súlyos teherként nehezűltek. 6 Megbűzhödtek és senyvedtek sebhelyeim az én balgatagságom miatt. 7 Nyomorúlttá lettem és igen meggörbíttettem; napestig szomorkodva járok vala. 8 Mert ágyékaim telvék csalatkozásokkal, és nincs épség testemben. 9 Megsanyargattattam és igen megaláztattam; jajgaték szivem fohászkodása miatt. 10 Uram! előtted van minden kivánságom, és fohászkodásom tőled nincs elrejtve. 11 Szivem megháborodott, elhagyott engem erőm; és szemem világa sincs velem. 12 Barátim és feleim ellenem közeledtek és állottak; és a kik mellettem voltak, távol állának; 13 és erőszakot cselekvének, kik lelkemet keresték; és kik romlásomra törekedtek, hiuságokat szólottak, és egész nap álnokságokról gondolkodtak. 14 Én pedig, mint a siket, nem hallám, és mint a néma, ki nem nyitja föl száját. 15 És levék, mint a nem halló ember, és kinek szájában nincsenek ellenmondások. 16 Mert, Uram! tebenned bíztam; te meghallgatsz engem, Uram Istenem! 17 Azért mondottam: Ne örűljenek valaha rajtam ellenségeim! midőn megtántorodnak lábaim, nagyokat ne szóljanak rólam. 18 Mert én az ostorokra kész vagyok, és fájdalmam előttem van mindenkoron. 19 Mert én gonoszságomat megvallom, és bűnömről gondolkodom. 20 Ellenségeim pedig élnek, és erőt vettek rajtam; és megsokasodtak, kik gonoszúl gyűlölnek engem. 21 Kik jóért roszszal fizetnek, rágalmaztak engem, mivel a jót követtem. 22 Ne hagyj el engem, Uram, Istenem! ne távozzál tőlem. 23 Figyelmezz az én segítségemre, Uram, üdvösségem Istene!