Zsoltárok könyve 50

1 Azaf zsoltára. Az istenek Istene, az Úr szól, és szólítja a földet napkelettől napnyugatig. 2 Sionból ragyog az ő szépségének képe. 3 Az Isten nyilván jő, a mi Istenünk nem hallgat. Tűz gyúlad szine előtt, és körötte hatalmas förgeteg. 4 Elészólítja az eget onnan felől, és a földet, hogy népét megitélje. 5 Gyűjtsétek egybe neki az ő szenteit, kik szövetséget kötnek vele áldozatok által. 6 És az egek hirdetni fogják az ő igazságát; mert Isten a bíró. 7 Halljad, én népem! és szólani fogok; Izrael! és bizonyságot teszek neked: Isten, a te Istened vagyok én. 8 Nem az áldozatok miatt feddelek téged, mert áldozataid szemem előtt vannak mindenkoron. 9 Nem veszem el házadból a borjakat, sem nyájaidból a bakokat; 10 mert enyém az erdők minden vada, a barmok a hegyeken és az ökrök. 11 Ismerem mind az égi madarakat, és a mező szépsége előttem vagyon. 12 Ha éhezném, nem mondanám neked; mert enyém a föld kereksége és annak teljessége. 13 Vajjon a tulkok húsát eszem-e? vagy a bakok vérét iszom-e? 14 Áldozd Istennek a dicséret áldozatát, és add meg fogadásidat a Fölségesnek; 15 és híjj segitségűl engem a szorongatás napján: megmentelek és tisztelni fogsz engem. 16 A bűnösnek pedig mondja az Isten: Miért hirdeted te igazságaimat, és veszed szádba szövetségemet? 17 holott te gyűlölted a fegyelmet, és hátravetetted beszédeimet. 18 Ha tolvajt láttál, vele futottál, és a házasságtörőkkel volt részed. 19 Szád bővelkedett gonoszsággal, és nyelved álnokságot koholt. 20 Leülvén, atyádfia ellen szólottál, és anyád fiának botrányára voltál. 21 Ezeket cselekedted, s én hallgattam. Azt vélted gonoszúl, hogy hasonló vagyok hozzád; de én megfeddelek téged és szemed elé rakom. 22 Értsétek ezt, kik az Istent elfeleditek: nehogy egykor elragadjon, és ne legyen, ki megmentsen. 23 A dicséret áldozata tisztel engem; és ez az út, melyen megmutatom neki az Isten szabadítását.