Zsoltárok könyve 51

1 Végig Dávid zsoltára, 2 midőn hozzá jött Nátán próféta, miután bement Betszabeehez. 3 Könyörűlj rajtam Isten! a te nagy irgalmasságod szerint; és könyörűleted sokasága szerint, töröld el gonoszságomat. 4 Moss meg engem mindinkább gonoszságomból, és bűnömből tisztíts meg engem. 5 Mert elismerem gonoszságomat, és bűnöm előttem vagyon mindenkoron. 6 Egyedül neked vétettem, és gonoszt előtted cselekedtem; hogy igaznak találtassál beszédeidben, és győzedelmes légy, midőn itéltetel. 7 Mert ime vétekben fogantattam; és bűnökben fogant engem anyám. 8 Mert ime az igazságot szereted; a te bölcseséged titkos és elrejtett dolgait kinyilatkoztattad nekem. 9 Hints meg engem izsóppal, és megtisztúlok; moss meg engem, és a hónál fehérebb leszek. 10 Add, hogy örömet és vigaságot halljak, és örvendezzenek megalázott csontaim. 11 Fordítsd el orczádat bűneimről; és töröld el minden gonoszságomat. 12 Tiszta szivet teremts bennem, oh Isten! és az igaz lelket újítsd meg belső részeimben. 13 Ne vess el engem színed elől; és szent lelkedet ne vedd el tőlem. 14 Add vissza nekem üdvözítésed örömét; és jeles lélekkel erősíts meg engem. 15 Megtanítom útaidra a gonoszakat; és az istentelenek hozzád térnek. 16 Szabadíts meg engem a vérbűntől, Isten, üdvösségem Istene! és nyelvem magasztalni fogja a te igazságodat. 17 Uram! nyisd meg ajakimat, és szám a te dicséretedet fogja hirdetni. 18 Mert ha kedvelnéd, bizonyára áldozatot adtam volna; de az égő áldozatokban nem gyönyörködöl. 19 Áldozat Istennek a kesergő lélek; a töredelmes és alázatos szivet, oh Isten! nem veted meg. 20 Cselekedjél kegyesen, Uram, jóakaratodból Sionnal, hogy épűljenek Jerusalem kőfalai. 21 Akkor veszed kedvesen az igazság áldozatát, az ajándékokat és égőáldozatokat; akkor tesznek oltárodra borjakat.