Zsoltárok könyve 53

A világ romlottságáról, remény és szabadúlás.

1 Végig, Maeletre, Dávid oktatása. Mondá szivében az esztelen: „Nincs Isten!“ 2 Meg vannak vesztegetve és utálatosakká lettek gonoszságaikban; nincs, ki jót cselekedjék. 3 Isten letekint mennyből az emberek fiaira, hogy lássa, ha van-e értelmes és Istent kereső. 4 De mind elhajlottak, mindnyájan hasztalanokká lettek gonoszságaikban; nincs, ki jót cselekedjék, egyetlen egy sincs. 5 Nem tudják-e ezt mindazok, kik gonoszságot cselekesznek, kik megemésztik népemet, mint a kenyeret? 6 Az Istent nem hítták segítségűl, ott remegtek félelemmel, hol nem volt félelem; mert az Isten széthányja azok tetemeit, kik az embereknek tetszenek; megszégyenűlnek, mert Isten megvetette őket. 7 Ki ad Sionból Izraelnek szabadúlást? mikor visszatéríti Isten az ő fogolynépét, örvendeni fog Jákob és vigadni Izrael.

Idézi 3

v. 1 Summa (EN)(I 2.1)
v. 6 Summa (EN)(II-II 82.2II-II 115.1)