Zsoltárok könyve 55

Panasz az álbarátok ellen.

Végig, Dávid oktatása az énekek közt. Hallgasd meg Isten! az én imádságomat, és ne vesd meg könyörgésemet; figyelmezz rám, és hallgass meg engem. Elszomorodtam az én küzdelmemben és megháborodtam az ellenség szava és a bűnös szorongatása miatt; mert roszakat hoznak rám, és haraggal bántanak engem. Szivem megháborodott bennem, és a halál félelme szállott rám. Félelem és reszketés jött rám; és sötétség borított be engem. És mondám: Ki ad nekem szárnyakat, mint a galambnak, hogy röpűljek és megnyugodjam? Íme elfutván eltávoztam, és a pusztában laktam. Vártam azt, ki megszabadított engem a lélek csüggedésétől és a szélvésztől. Buktasd meg, Uram! és oszd meg nyelvöket; mert gonoszságot láttam és ellenmondást a városban. Éjjel nappal körűlveszi őt kőfalai fölött a gonoszság, és közepette nyomor van és igaztalanság; és utczáiról nem fogy el az uzsora és csalárdság. Mert ha ellenségem átkozott volna engem, eltűrtem volna ugyan; és ha az, ki gyűlölt engem, nagyokat mondott volna rám, talán elrejtettem volna magamat előtte. De te, velem egyakaratú ember, én vezérem és ismerőm! ki velem együtt édes étkeket ettél, kik az Isten házába egyetértőleg jártunk. Jőjön halál rájok, és elevenen szálljanak le a pokolba. Mert gonoszság van lakhelyökben, közöttük. Én pedig az Istenhez kiáltok; és az Úr megszabadít engem. Este, reggel és délben elbeszélem és hirdetem; és meghallgatja az én szómat. Megmenti békeségben lelkemet azoktól, kik hozzám közelednek; noha sokan vannak. Meghallgat Isten, és megalázza őket, ki minden idő előtt vagyon; mert ők nem változnak meg, és nem félik az Istent. Ő kinyújtja kezét a boszúállásra. Azok megfertőztetik szövetségét; de orczájának haragja eloszlatja őket, és szive közel éri. Az ő beszédei lágyabbak az olajnál, de azok nyilak. Vesd az Úrra gondodat, és ő eltáplál téged; az igazat nem hagyja örökké ingani. És te, Isten! leviszed őket a veszedelem vermébe. A vérszopó és csalárd férfiak nem érik el napjaik felét; én pedig tebenned bízom, Uram!

Idézi 5