Zsoltárok könyve 57
Káldi-Tárkányi Biblia
Public domain Forrás: biblia.kapisztran.info
Könyörgés szabadúlásért, és hála ugyanazért.
1 Végig, „El ne veszíts!“ Dávid emlékirása, midőn a barlangba futott Saul szine elől. 2 Könyörűlj rajtam, Isten! könyörűlj rajtam; mert lelkem benned bízik; és szárnyaid árnyékában bízom, míg átvonúl a gonoszság. 3 Kiáltok a fölséges Istenhez, az Istenhez, ki jót tesz velem. 4 Elküld mennyből, és megszabadít engem, gyalázatra adja az engem tapodókat; elküldi Isten az ő irgalmát és igazságát, 5 és kiragadja lelkemet az oroszlánok kölykei közől, míg háborogva alszom; az emberek fiai közől, kiknek fogai fegyverek és nyilak, és nyelvök éles kard. 6 Magasztaltassál föl az egek fölött, Isten! és a te dicsőséged az egész földön. 7 Tőrt vetettek lábaimnak, és megalázták lelkemet; vermet ástak szemem előtt, és beestek abba. 8 Kész az én szivem, Isten! kész az én szivem énekelni, és dicséretet mondani. 9 Serkenj föl, dicsőségem! serkenj föl, zsoltárom és hárfám! Fölkelek korán reggel; 10 hálát adok neked, Uram! a népek között, és dicséretet mondok neked a nemzetek között; 11 mert magasztos az égig a te irgalmad, és a felhőkig a te igazságod. 12 Magasztaltassál föl az egek fölött, Isten! és a te dicsőséged az egész földön.