Zsoltárok könyve 58

Az igaztalanok elvesznek, és az Isten gondviselése kinyilvánúl.

1 Végig, „El ne veszíts!“ Dávid emlékirása. 2 Ha valóban igazságot szóltok, igazat itéljetek emberek fiai. 3 De ti szivben gonoszságot míveltek; kezeitek igaztalanságokat szőnek a földön. 4 Eltértek a bűnösök az anyaméhtől fogva, eltévedtek születés óta, s hazudságokat szólanak. 5 Mérgök hasonló a kigyóéhoz, a siket áspiséhoz, mely bedugja füleit, 6 hogy ne hallja a bűvölők szavát és a bűvöléshez értő varázslóét. 7 Isten összetöri szájokban fogaikat; az oroszlánok zápfogait összerontja az Úr. 8 Elenyésznek, mint a lefolyó viz; megvonja a kézíjat, és ők elvesztik erejöket. 9 Mint az elolvadó viasz, szétfolynak, tűz hull rájok, és nem látják meg a napot. 10 Mielőtt töviseitek bokorrá lennének, haragjában mintegy elevenen elnyeli őket. 11 Örvendeni fog az igaz, midőn látja a boszúállást; kezeit a bűnös vérében fogja mosni. 12 És mondani fogja az ember: Van mégis gyümölcse az igaznak; van mégis Isten, ki őket megitéli a földön!

Idézi 6

v. 5 Summa (EN)(II-II 96.4)
v. 9 Summa (EN)(II-II 15.1)
v. 11 Summa (EN)(II-II 25.6II-II 83.8Suppl 94.3)
v. 12 Summa (EN)(Suppl 99.1)