Zsoltárok könyve 59

1 Végig, „El ne veszíts!“ Dávid emlékirása, mikor elküldött Saul, és őrizte az ő házát, hogy megölje őt. 2 Ments meg engem ellenségeimtől, Istenem! és a rámtámadóktól szabadíts meg engem. 3 Ments meg engem a gonosztevőktől; és a vérszopó férfiaktól szabadíts meg engem. 4 Mert ime megfogják lelkemet; rám rohannak az erősek; 5 és nincs gonoszságom, sem bűnöm, Uram! gonoszság nélkül futottam, és eligazodtam. 6 Kelj föl elém, és lásd ezt, és te, Uram, erők Istene, Izrael Istene! figyelj és látogass meg minden nemzetet; és ne könyörűlj senkin, ki gonoszságot cselekszik. 7 Visszatérnek estére, és éhséget fognak szenvedni, mint az ebek, és megkerűlik a várost. 8 Ime szájokkal szólnak, és kard van ajkaikon; mert ki hallja? 9 De te, Uram! kineveted őket; semmivé teszesz minden nemzetet. 10 Én erősségemet benned helyezem; mert te, Isten! én oltalmam vagy. 11 Az én Istenem irgalmassága megelőz engem; 12 az Isten megmutatja nekem ellenségeimet. Ne öld meg őket, nehogy megfeledkezzenek népeim. Széleszd el őket a te erőddel, és vesd le őket, én oltalmazó Uram! 13 A mit szájok mond, merő gonoszság. Fogassanak meg kevélységökben; kik az átkozódásban és hazudságban még kérkednek is. 14 Veszítsd el őket a te haragodban, veszítsd el őket, hogy többé ne legyenek. És tudva lesz, hogy Isten uralkodik Jákobon és a föld határain. 15 Visszatérnek estére, és éhséget fognak szenvedni, mint az ebek, és megkerülik a várost. 16 Ők elszélednek eledelért, és ha jól nem laknak, morognak is. 17 Én pedig a te erősségedet éneklem, és fölmagasztalom irgalmadat reggel; mert oltalmam lettél és menedékem az én szorongásom napján. 18 Én segítőm! neked éneklek, mert oltalmazó Istenem vagy; én Istenem! én irgalmasságom!