Zsoltárok könyve 6

Bűnbánati imádság.

1 Végig éneklendő, Dávid zsoltára a nyolczadra. 2 Uram! ne feddj meg engem búsulásodban, és haragodban ne dorgálj meg engem. 3 Könyörűlj rajtam, Uram! mert erőtlen vagyok; gyógyíts meg engem, Uram! mert reszketnek csontjaim, 4 és lelkem igen megháboríttatott; de te, Uram! meddig? 5 Fordúlj meg, Uram! és mentsd ki lelkemet; szabadíts meg engem a te irgalmasságodért. 6 Mert nincs, ki a halálban megemlékezzék rólad; a pokolban pedig ki fog dicsérni téged? 7 Elfáradtam fohászkodásomban, megöntözöm minden éjjel ágyamat, megáztatom fekvőhelyemet könyhullatásaimmal. 8 Meghomályosúlt szemem a búsulás miatt; megaggottam sok ellenségem között. 9 Távozzatok tőlem mindnyájan, kik gonoszságot cselekesztek; mert meghallgatta az Úr sírásom szavát. 10 Meghallgatta az Úr könyörgésemet, az Úr bevette imádságomat. 11 Pirúljanak és fölötte zavarodjanak meg minden ellenségeim; térjenek hátra és pirúljanak meg hirtelen.

Idézi 12

v. 3 CCC(¶1502)Summa (EN)(I-II 85.4II-II 33.6)
v. 4 Diuturnum(§12)
v. 5 Diuturnum(§12)
v. 6 CCC(¶633)Summa (EN)(Suppl 71.6)Diuturnum(§12)
v. 7 Summa (EN)(II-II 110.4)Diuturnum(§12)
v. 8 Diuturnum(§12)
v. 11 Summa (EN)(II-II 83.8)