Zsoltárok könyve 62

Bizalom Istenben az ellenségek ellen.

1 Végig, Iditunnak, Dávid zsoltára. 2 Nemde az Istennek lesz alávetve az én lelkem, miután tőle vagyon szabadúlásom? 3 Mert ő Istenem és szabadítóm; én oltalmazóm, s nem fogok többé ingadozni. 4 Meddig rohantok az emberre, mint egy meghajlott falra és eldőlt kerítésre, hogy megöljétek őt mindnyájan? 5 Meg akarnak fosztani becsületemtől, én szomjazva futok; ők szájokkal áldanak, és szivökben átkoznak. 6 Mindazáltal, én lelkem! engedelmeskedjél az Istennek; mert tőle vagyon az én béketűrésem. 7 Mert ő Istenem és üdvözítőm; én segítőm, nem fogok eltérni. 8 Istenben az én szabadúlásom és dicsőségem, ő segítségem Istene; és reményem Istenben vagyon. 9 Bízzatok benne, a nép minden gyülekezete! öntsétek ki előtte sziveteket; Isten a mi segítőnk mindörökké. 10 De hiúk az emberek fiai hazugok az emberek fiai a mérlegben; úgy hogy önmagokat csalják meg a hiúságban. 11 Ne bízzatok a gonoszságban, és ne kivánjátok meg a ragadományokat; ha bővelkedtek gazdagsággal, sziveteket ahhoz ne tegyétek. 12 Egyszer szólott az Isten, s e kettőt hallottam: hogy a hatalom Istené, 13 és tied, Uram, az irgalmasság; mert te megfizetsz kinekkinek az ő cselekedetei szerint.

Idézi 6

v. 6 Summa (EN)(II-II 136.3)
v. 9 Summa (EN)(II-II 22.1)
v. 12 Summa (EN)(I-II 109.5Suppl 13.2Suppl 93.3)
v. 13 Summa (EN)(Suppl 71.1)