Zsoltárok könyve 63
Káldi-Tárkányi Biblia
Public domain Forrás: biblia.kapisztran.info
Vágyódás a szentélyhez és Istenhez.
1 Dávid zsoltára, midőn az idumei pusztában volt. 2 Isten, én Istenem! tehozzád ébredek viradatkor; utánad szomjúhozik az én lelkem, szintoly nagyon vágyódik utánad az én testem is. 3 A puszta és járatlan és vizetlen földön, úgy jelenek meg előtted, mint a szent helyen, hogy lássam a te erődet és dicsőségedet. 4 Mert jobb a te irgalmasságod az életnél; az én ajkaim dicsérnek téged. 5 Igy áldani foglak téged életemben; és a te nevedben fölemelem kezeimet. 6 Mintegy zsirral és kövérséggel telik meg lelkem; és vigadás ajakival fog dicsérni az én szám, 7 ha rólad emlékezem ágyamon, ha reggel felőled elmélkedem; 8 mert segítőm vagy. És a te szárnyaid árnyéka alatt vigadok, 9 az én lelkem hozzád ragaszkodik; jobbod fölvett engemet. 10 Azok pedig hiába keresik lelkemet, lemennek a föld alsó részeibe; 11 a kard kezébe adatnak, a rókák martalékai lesznek. 12 A király pedig vigadni fog az Istenben; dicsértetni fognak mindnyájan, kik rája esküsznek; mert bezáratik a gonoszságot szólók szája.