Zsoltárok könyve 64

Könyörgés segélyért és oltalomért.

1 Végig Dávid zsoltára. 2 Hallgasd meg, Isten! az én imádságomat, mikor könyörgök; az ellenség félelmétől mentsd meg lelkemet. 3 Te oltalmazasz engem a roszalkodók gyülekezetétől, a gonosztevők sokaságától. 4 Mert megélesítik nyelveiket, mint a kardot; megvonják a kézíjat, a keserű szert, 5 hogy lövöldözzék titkon az ártatlant. 6 Hirtelen meglövik őt, és nem félnek; megerősítik magokat a gonosz dologban; beszélnek, hogy tőröket vessenek, és mondják: Ki látja azokat? 7 Gonoszban törik fejöket, a fondorkodók elfáradnak az ármánykodásban, s az ember szive fölemelkedik; 8 de az Isten fölmagasztaltatik. Kisdedek nyilai az ő sebesítésök. 9 és nyelveik megerőtlenednek önmagok ellen. Eliszonyodnak mindnyájan, kik őket látják. 10 és minden ember fél, és hirdeti az Isten cselekedeteit, és elismeri az ő tetteit. 11 Az igaz örvendeni fog az Úrban, és benne bízni, és dicsértetni fog minden igaz szivű.

Idézi 1

v. 7 Summa (EN)(II-II 111.4)