Zsoltárok könyve 66

1 Végig a föltámadás zsoltár-éneke. Örvendezzetek az Úrnak, minden föld! 2 mondjatok dicséretet az ő nevének; tegyétek dicsőségessé dicséretét. 3 Mondjátok az Istennek: Mely rettenetesek a te cselekedeteid, Uram! a te erőd nagysága miatt hízelkedni fognak neked ellenségeid. 4 Az egész föld imádjon téged és énekeljen neked; mondjon dicséretet a te nevednek. 5 Jőjetek, és lássátok az Isten műveit; rettenetes ő tanácsaiban az emberek fiai fölött. 6 Ki a tengert szárazzá változtatta, a folyóvizen lábbal mentek át; ott vigadtunk őbenne. 7 Ki saját ereje által uralkodik mindörökké, az ő szemei a nemzetekre néznek. Kik búsítják őt, föl ne fuvalkodjanak magokban. 8 Áldjátok, nemzetek, a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicsérete szózatát. 9 Ki engemet életben tartott, és nem hagyta ingadozni lábaimat. 10 Mert megkisértettél minket, Isten! tűzzel próbáltál minket, mint próbáltatik az ezüst. 11 Tőrbe vittél minket, nyomorúságokat tettél hátunkra, 12 embereket ültettél fejeinkre. Tűzön és vizen mentünk át, de kivezettél minket enyhűlésre. 13 Bemegyek a te házadba égő áldozatokkal, teljesítem neked fogadásaimat, 14 melyeket ajkaim kifejeztek, és az én szám mondott szorongásomban. 15 Velős égőáldozatokat viszek neked a kosok jó illatszerével, tulkokat áldozok neked bakokkal. 16 Jőjetek, halljátok mindnyájan, kik félitek az Urat, és elbeszélem, mennyit cselekedett az én lelkemmel. 17 Hozzá kiáltottam számmal, és fölmagasztaltam őt nyelvemmel. 18 Ha gonoszságra tekintettem volna szivemben, nem hallgatott volna meg az Úr. 19 De meghallgatott az Isten, és könyörgésem szavára figyelmezett. 20 Áldott legyen az Isten, ki nem távoztatta el imádságomat és az ő irgalmát éntőlem.