Zsoltárok könyve 69

1 Végig, azokért, kik át fognak változni. Dávidé. 2 Szabadíts meg engem, Isten! mert behatottak a vizek lelkemig. 3 Besűlyedtem a mélységes sárba, és nincs megállapodás; a tenger mélységére jutottam, és a szélvész elmerített engem. 4 Elfáradtam a kiáltásban, torkom elrekedt, szemeim elbágyadnak, míg az én Istenemben bízom. 5 Megsokasodtak fejem hajszálai fölött, kik engem ok nélkül gyülölnek; megerősödnek ellenségeim, kik igazságtalanúl üldöznek engem; a mit nem ragadtam el, meg kell fizetnem. 6 Isten! te tudod balgatagságomat; és vétkeim nincsenek előtted elrejtve. 7 Ne pirúljanak meg miattam, kik téged várnak, Uram, erők ura! Ne szégyenűljenek meg miattam, kik téged keresnek, Izrael Istene! 8 Mert éretted szenvedem a gyalázatot, szégyen borítja el orczámat. 9 Idegenné lettem atyámfiainál, és jövevénynyé anyám fiainál. 10 Mert a buzgóság házadért megemészt engem; és a téged gyalázók szidalmai esnek rám. 11 Bőjtöléssel födöztem lelkemet: és gyalázatomra lett nekem. 12 Öltözetemmé tettem a zsákot: és közmondássá lettem nekik. 13 Ellenem szólának, kik a kapuban ültek; és rólam éneklének, kik bort ittak. 14 Én pedig tehozzád imádkozom, Uram! legyen ez a tetszés ideje, Istenem! irgalmad sokaságában hallgass meg engem, a te szabadításod igazvolta szerint. 15 Ragadj ki engem a sárból, hogy bele ne sülyedjek; szabadíts meg engem azoktól, kik engem gyűlölnek, és a vizek mélységéből. 16 Ne meritsen el engem a viz árja, és ne nyeljen el engem a mélység, és ne zárja rám száját a kút. 17 Hallgass meg engem, Uram! mert kegyes a te irgalmad; könyörűleted sokasága szerint tekints reám. 18 És ne fordítsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom, gyorsan hallgass meg engem. 19 Legyen gondod lelkemre, és szabadítsd meg azt; ellenségeim miatt ments meg engem. 20 Te tudod gyalázatomat és megszégyenűlésemet és pirúlásomat. 21 Színed előtt vannak mindnyájan, kik engem szorongatnak; szidalmat és inséget vár szivem. És vártam, ki szánakozzék, és nem volt; és ki megvigasztaljon, és nem találtam. 22 És epét adtak nekem eledelűl; és szomjúságomban eczettel itattak engem. 23 Legyen az ő asztaluk tőrré előttök, és visszafizetéssé és botránkozássá. 24 Homályosodjanak meg szemeik, hogy ne lássanak, és hátokat mindenkor görbítsd meg. 25 Öntsd ki rájok haragodat; és haragod búsulása ragadja meg őket. 26 Legyen puszta az ő lakhelyök, és ne legyen, ki hajlékaikban lakjék. 27 Mert a kit te megvertél, azt üldözték; és sebeim fájdalmát többé tették. 28 Hagyd vétkezni vétkök felett, és ne jussanak igazságodba. 29 Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazakkal ne irassanak be. 30 Én szegény vagyok és szenvedő, a te szabadításod, Isten, fölemel engem. 31 Dicsérem az Isten nevét énekkel, és magasztalom őt dicsérettel. 32 S ez kedvesebb lesz Istennek a gyenge borjúnál, melynek szarvai és körmei kelnek. 33 Lássák a szegények, és vigadjanak; keressétek az Istent, és élni fog lelketek; 34 mert az Úr meghallgatja a szegényeket, és foglyait nem veti meg. 35 Dicsérjék őt az egek és a föld, a tenger és minden, mi azokban mozog. 36 Mert az Isten megszabadítja Siont, és fölépíttetnek Júda városai, s ott fognak lakni, és örökségűl veszik azt. 37 És szolgáinak ivadéka fogja birni azt; és kik szeretik az ő nevét, azok fognak lakni abban.