Zsoltárok könyve 7

Könyörgés oltalomért az ellenségek ellen; ezek végveszedelme.

Dávid zsoltára, melyet az Úrnak éneklett, Jemini fiának, Kusznak igéiért. Uram, én Istenem! tebenned bíztam; szabadíts meg engem minden üldözőmtől, és ments meg engem; nehogy elragadja mint az oroszlán lelkemet, midőn nincs, ki megváltson, sem ki megszabadítson. Uram, én Istenem! ha ezt cselekedtem, ha gonoszság vagyon kezeimben, ha hasonlóval fizettem a velem gonoszúl cselekvőknek: essem el méltán ellenségeim előtt üresen; üldözze az ellenség lelkemet, és fogja meg, és tiporja el a földön éltemet, és tegye porrá dicsőségemet. Kelj föl, Uram! haragodban, és emelkedjél föl ellenségeim határaiban; és kelj föl, Uram, én Istenem! a parancs szerint, melyet parancsoltál; és a népek gyülekezete körűlveszen téged; és e miatt térj vissza a magasra. Az Úr itéli a népeket. Itélj meg engem, Uram! igazságom szerint, és ártatlanságom szerint történjék velem. Szűnjék meg a bűnösök gonoszsága, és vezéreld az igazat, szíveket és veséket vizsgáló Isten! Az én igaz segítségem az Úrtól vagyon, ki megszabadítja az egyenes szívűeket. Az Isten igaz bíró, erős és tűrő; haragszik-e minden nap? Ha nem tértek meg, kirántja fegyverét; kézíját megvonta, és elkészítette azt. A halál eszközeit készíté abba; nyilait égőkké tette. Ime igazságtalanságot fogant, fájdalommal vajudott, és csalárdságot szült. Vermet nyitott, és kiásta azt; de a gödörbe esett, melyet csinált. Fejére tér vissza az ő hamissága; és feje tetejére száll gonoszsága. Hálát adok az Úrnak az ő igazsága szerint; és zengeni fogok a fölséges Úr nevének.

Idézi 9