Zsoltárok könyve 74

1 Azaf tanítása. Miért vetettél el minket Isten, mindvégig, fölindúlván haragod a te legelőd juhaira? 2 Emlékezzél meg gyűlekezetedről, melyet kezdettől bírtál, és megváltottál, mint örökséged osztályrészét; ki Sion hegyén laktál. 3 Emeld föl az ő kevélységök ellen kezeidet mindvégig. Mennyi gonoszt tőn az ellenség a szent helyen! 4 És dicsekedtek, a kik gyűlöltek téged, ünnepeid között. Az ő jeleiket jelekűl tették 5 a magasokra, mint a kapukra, és nem értették. Mint a fák erdejében fejszékkel 6 vágták szét annak ajtait mindegyütt, fejszével és bárddal döntötték le azt, 7 felgyújtották tűzzel a te szentélyedet, a földön megfertőztették a te neved hajlékát. 8 Mondák szivökben ők és nemzetségök együtt: Szűntessük meg az Isten minden ünnepnapját a földön. 9 Jeleinket nem látjuk, már nincs próféta; s minket ő nem ismer többé. 10 Isten! meddig szidalmaz az ellenség, s boszantja nevedet az ellenkező mindvégig? 11 Miért tartod vissza kezedet és jobbodat? vond ki kebledből, és végezz. 12 Isten a mi királyunk öröktől fogva, szabadúlást szerzett a föld közepett. 13 Te tetted erősséggé erőddel a tengert, összezúztad a sárkányfőket a vizekben. 14 Te törted össze a sárkány fejeit, eledelűl adtad őt a szerecsenek népeinek. 15 Te fakasztottál forrásokat és patakokat; te szárasztottad meg Étán folyóvizeit. 16 Tied a nap, és tied az éj; te alkottad a hajnalt és a napot. 17 Te rendezted a föld minden határát; a nyarat és tavaszt te teremtetted. 18 Emlékezzél meg erről: Az ellenség szidalmazta az Urat, és az esztelen nép ingerlette a te nevedet. 19 Ne add a vadaknak a téged dicsérő lelkeket; és szegényeid lelkeit ne feledd el egészen. 20 Tekints a te szövetségedre; mert kik homályban voltak a földön, házakat birnak tele igaztalansággal. 21 Ne térjen vissza a megalázott szégyennel; a szegény és szűkölködő dicsérni fogják a te nevedet. 22 Kelj föl, Isten! itélj a te ügyedben; emlékezzél meg gyalázatodról, melylyel az esztelen téged egész nap illet. 23 Ne feledkezzél el a te ellenségeid szavairól; azok kevélysége, kik téged gyülölnek, mindenkor növekedik.