Keresés itt Vagy próbálja

EscBezárás ↑↓Mozgás

Zsoltárok könyve 77

Az itteni kiadások e fejezet egyes versei között más-más tagmondatnál húzzák meg a határt, így egy hivatkozás a rossz mondat mellé kerülhet.

Elkeseredés és remény.

Végig Iditunnak, Azaf zsoltára. Szómmal az Úrhoz kiáltok, szómmal az Istenhez, hogy figyelmezzen reám. Szorongatásom napján az Istent keresem, kezeimet éjjel is feléje emelvén szüntelenűl; és nem akart megvigasztaltatni az én lelkem. Megemlékezem az Istenről, és gyönyörködöm; és elmélkedem, de az én lelkem elbágyad. A hajnalt megelőzik szemeim, meg vagyok háborodva, és nem szólhatok. Gondolkodom a régi napokról, és az örök esztendők vannak elmémben, és elmélkedem éjjel szivemben, és gondolkodom, és megvizsgálom lelkemet. Vajjon az Isten örökre elvetend-e? és nem lesz már engedékenyebb? Vagy mindvégig megszűnteti-e irgalmasságát, nemzedékről nemzedékre? Vagy elfeledkezik-e könyörűlni az Isten? vagy visszatartja-e haragjában az ő irgalmasságát? És mondom: Most felfogtam! Ez a változás a Fölséges jobbja által vagyon. Megemlékezem az Úr cselekedeteiről; mert eszemben vannak kezdettől a te csodatételeid; és elmélkedem minden cselekedetedről, és a te végzéseiddel foglalkozom. Isten! a te utad szentség; kicsoda oly nagy Isten, mint a mi Istenünk? Te vagy az Isten, ki csodákat mívelsz; megismertetted erődet a népekkel, megszabadítottad karoddal a te népedet, Jákob és József fiait. Láttak téged, Isten, a vizek, láttak téged a vizek, és féltek, és remegtek a mélységek. Nagy volt a vizek zúgása. Szózatot adtak a felhők, mert nyilaid átmentek. A te mennydörgésed szólt a forgatagban, villámlásaid tündöklöttek a föld kerekségén; a föld megmozdúlt és rengett. A tengeren volt utad, és ösvényeid a sok víz árján; és nyomdokaid meg nem ismerhetők. Vezetted a te népedet, mint a juhokat, Mózes és Áron keze által.

Idézi 5