Zsoltárok könyve 85

Könyörgés megszenteltetésért.

1 Végig, Kóre fiainak, zsoltár. 2 Megáldottad, Uram, a te földedet; elfordítottad Jákob fogságát, 3 megbocsátottad a te néped gonoszságát, elfödözted minden vétköket, 4 megenyhítetted minden haragodat, eltértél a te haragod hevétől. 5 Téríts meg minket, szabadító Istenünk! és fordítsd el rólunk haragodat. 6 Vajjon örökké fogsz-e ránk haragudni? vagy kiterjeszted-e haragodat nemzedékről nemzedékre? 7 Isten! ha te hozzánk fordúlsz, fölélesztesz minket; és a te néped örvendeni fog benned. 8 Mutasd meg, Uram, nekünk irgalmasságodat; és szabadításodat adjad nekünk. 9 Meghallom, mit szól az Úr Isten: békeséget szól ő népének és az ő szenteinek és azoknak, kik szivökbe térnek. . 10 Valóban az őt félőkhöz közel van szabadítása, hogy dicsőség lakjék a mi földünkön. 11 Az irgalom és igazság találkoznak; az igazság és béke megcsókolják egymást. 12 A hűség a földből ered, és az igazság mennyből letekint. 13 Mert az Úr jót ad, és a mi földünk megadja gyümölcsét. 14 Igazság jár előtte, és annak útján lépdel.

Idézi 26

Ez a fejezet Africae Munus(§2)Dives In Misericordia(§9)Magnifica Humanitas(§16§215)Veritatis Splendor(§119)
v. 1 CCC(¶2616)
v. 2 Summa (EN)(III 83.3)
v. 3 Summa (EN)(III 83.3)
v. 7 Summa (EN)(I-II 113.4)
v. 9 Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma(490491)Summa (EN)(II-II 5.1)Mater et Magistra(§240§260§262)
v. 10 Magnifica Humanitas(§16)
v. 11 CCC(¶214)Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma(490491)Summa (EN)(I 21.2)Africae Munus(§2)Communium Interpretes Dolorum(§2)Magnifica Humanitas(§16§215)Veritatis Splendor(§119)
v. 12 CCC(¶2795)