Zsoltárok könyve 86

1 Dávid imádsága. Hajtsd meg, Uram, füledet, és hallgass meg engem; mert nyomorúlt és szegény vagyok én. 2 Őrizd meg lelkemet, mert neked vagyok szentelve; szabadítsd meg benned bízó szolgádat, én Istenem! 3 Könyörűlj rajtam, Uram! mert egész nap hozzád kiáltok. 4 Vidámítsd meg a te szolgád lelkét, mert, Uram, tehozzád emelem lelkemet. 5 Mert te, Uram, jóságos vagy és kegyes, és nagy irgalmú mindazokhoz, kik téged segítségűl hínak. 6 Vedd füleidbe, Uram, imádságomat, és figyelmezz az én könyörgésem szavára. 7 Szorongásom napján hozzád kiáltok; mert te meghallgatsz engem. 8 Nincs, Uram, hasonló hozzád az istenek között, és nincs a te cselekedeteidhez. 9 A nemzetek, kiket alkottál, mind eljőnek és imádkozni fognak előtted, Uram, és dicsőítik majd a te nevedet. 10 Mert nagy vagy te, és csodákat mívelsz; te vagy Isten egyedűl. 11 Vezess engem, Uram, a te útadon, és igazságodban fogok járni; vigadjon az én szivem, hogy félje a te nevedet. 12 Hálát adok neked, Uram, Istenem, teljes szivemből, és dicsőítem a te nevedet mindörökké. 13 Mert nagy a te irgalmasságod énrajtam, és kimentetted lelkemet a legalsóbb mélységből. 14 Isten! a gonoszok föltámadtak ellenem, és a hatalmasok gyülekezete keresi az én lelkemet; és nem tart téged szemei előtt. 15 De te, Uram Isten, könyörűlő vagy és irgalmas, tűrő és nagy irgalmú és igazságos; 16 tekints rám, és könyörűlj rajtam; add hatalmadat szolgádnak, és szabadítsd meg szolgálód fiát. 17 Add jelét irántam való jóságodnak, hogy lássak azt, kik engem gyülölnek, és szégyenűljenek meg; mert, Uram, te segítesz és megvígasztalsz engem.